Nah szóval az egész úgy kezdődött, hogy voLt nekünk egy drága, kedves, aranyos osztályfőnökünk, (elvira néni) akinek jó szokása volt, hogy elvitt minket magyaregregyre kirándulni. Az egészben a tuti az volt, hogy az egész osztály öszegyűlt ott és egy hatalmas hülYülés bontakozott ki. Ilyen kirándulásra, általában 1 évben egyszer került sor. És most 9.-be lépve rájöttünk, hogy nem csak rólunk szóltak ezek a kirándulások, mert rengeteg háttérelem tette jobbá, ijesztőbbé, élvezhetőbbé. És ezeket mind mind más embereknek köszönhettük, és köszönhetjük a mai napig.
Az október 2. és 3.-ai történések elött le kell szögeznem, hogy felelősséget nem vállalok értük. Szóval. Elvira néni helyettünk kapott gyenge vigasznak egy 5.es osztályt, akiket valószínüleg végigvisz 8.ig. Mint minket, úgy őket is elvitte egregyre kirándulni, de nem ugyanabba a házba. Sokkal jobba. És magával vitt 1 darab ősdiákot, aki a régi osztályunk egyik meghatározó személye volt, és akivel mellesleg nemrég békültem ki, Attila, vagy bloggernevén foglaltmindennév:D. Na most a poén az, hogy ebböl az egy őstagból 4 lett. Matyi és én fogtuk magunkat és felültünk a fél 8as buszra, és kimentünk egregyre. Odafele tartva felszedtük Edinát is. Így utaztunk 3an. 8 óra 45 körül érhettünk be Magyaregregyre, ahol rájöttünk hogy egy megállóval később is kiszállhattunk volna, ezért egy fél órát gyalogoltunk a holdfényben (újhold volt, szal semmi fénye nem volt, de még annyi sem amennyit most ezután elképzeltek) az országút szélén. Az még a történetnek szerves része, hogy én elhoztam a gitáromat, matyi meg szintén a gitárját, de ő erősitőt is hozott. Naszóval letértünk az országáútról, és BALRA FORDULTUNK, ahogy utasították nekünk. És ottvolt a ház, ahol tavaly voltunk. Félelmetes volt, teljesen üres, és kihalt. Csak a patak volt az, aki meg merte törni ezt a gyilkos csendet, ami a ház felett eluralkodott. Tudtuk, hogy jó helyen vagyunk, csak tovább kell menni előre. aztán feledztük a házat, ahol az 5.esek hangoskodtak. Az erdő kellős közepén volt. Namost. Ki az az elmeháborodott állat, akinek ilyenkor kedve támad átsétálni az erdőn. Hát nem mi? De!. Át a dzsumbujon és a patakon, bele a sárba, a vaksötétségbe, a fényt követve. Aztán odaértünk, és egy rögtönzött ijesztegetést akartunk végbevinni. Hát... nemhogy nem ijedtek meg, de mégcsak észre sem vettek -.-. Ezek a mai 5.esek mind kulákok. Mind1. Bementünk a táborukba, ahol nagy áhitattal üdvözölték a hangszeres állatokat, 5 mp-enként megkérdezve, hogy ez rock gitár? Oké segáz. A ház elött égett a tűzrakás, és mi meg kiuhúztunk egy hosszabítót, s beüzemeltük az erősítőt. Hát azt kell hogy mondjam, hogy az egyéntelen rappergyerekek között ritkán akad egykettő, aki hallgat rockzenét, és borzasztó a megítélésük a rockról. Egyrészt nincsenek tisztában a műfaj jellemzőivel, sőt még azzal sem, hogy apjuk anyjuk ezen nőtt fel. Borzasztó -.- . Szóval kicsit koncerteztünk. Volt egykét szám amin úgy erőst meglepődtem. Pl Barbee - Szívtörő. Hát azon meglepődtem, hogy abban gitár is van... Namindegy. Aztán nyomtunk egy kis hazai rockot is pl. Tankcsapda - Menyországtourist. Az meg a másik, amin meglepődtem, hogy kivülről fújják a szövegét. Aztán letettem a gitárt, és kezdtek érdekesek lenni a dolgok. Matyi, Attila, meg én már jókedvünkben voltunk, Edina szegény meg csak nevelte a kölyköket. Nem emléxek tisztán de egykét halvány kép megmaradt az estéből. Az emlékezetesebb dolgok. Pl hogy Matyi, a vizeletével próbláta oltani a tüzet, én meg voltam olyan hülye, hogy a dolga végzése közben meglöktem, és sugárban szált mindenfele a cucc... Vagy pl az, hogy mindent rádobáltunk a tűzre: Merőkanál, sertszsír, napraforgó étolaj, kenyér, egy csomag virsli, és 4-5 seggalátét, amin ültünk a padokon. Ezen kivűl még vagy 4-5 fát rávágtunk a tűzre. De a róka sem volt mindennapos látvány, aki megállás nélkül zaklatott minket. És ez az a pont, ahol az időszámítás átcsap október 3.ába. Innentől a legjobb szórakozás az volt, hogy merőkanállal dobáltuk a parazsat és néztük milyen szép képet alkot. Egy dolog van, ami úgy kimradt nekünk a buliból; Az alvás. Hajnal tájékán kijöttek a kicsit, és egymást gyújtogatták. Mi meg szana-széjjel ökörködtük magunkat. Matyi írt egy saját számot, ami hamarosan megígérem, hogy felkerül az oldalra, külön bejegyzésben. Még a kicsik bújócskájába is beszáltunk, az elején, aztán rendszertelen erdőírtás lett a vége :D. De az is lehet, hogy emberéleteket mentett Matyi azzal, hogy megszállottságát két elkorhadt, de még álló kb 30-40 méteres fán élte ki, egy FŰRÉSSZEL. Hát úgy kb ennyi volt az egész történet. Hazaérve fellépésre mentem, 4re itthon voltam, és 5 körül attilával ki akartunk menni, mert mindketten hulla álmosak voltunk és fent akartuk maradni, de aszem akkor aludtam el, amikor attila azt mondta, hogy 5 perc és ittvan, és fél óra múlva sem jött. aztán 7 körül felébredtem, és leültem blogolni. A fejemben még viccesebb volt ez az egész sztori. Mindegy, ez most így jött össze. Lehet, hogy csak fáradt vagyok. Jah, fáradt vagyok... Namindegy Hellosziasztok
Előszőr kezdeném Matyival, az őshaverral, akivel kerek 11 éve tapossuk együtt az utcékat, és 11éve koptatjuk a padokat.Ezalatt a 11 év alatt mindekettönk rengeteget változott, de a haverság megmaradt a mai napig. Mind kettőnkne voltak hirtelen fellángolásaink, pl nekem a karate, vagy matyinak a gitározás, és ezek mind változtattak minket. Matyiról most annyit tudok elmondani, hogy marhajófej, önzetlen, szórakozott, és mindig bennevan minden baromságban. És szerintem ebböl a 11 évből lessz még 15 is. Addig is meg folytatjuk amit eddig csináltunk.
Másodszor jöjjön Teo. Teo és Matyi már több mint 8 hónapja eggyütt vannak, jóban rosszban, egyéb bajokban. Mellesleg Teo és Kata már 7 éve BF-ek. Teo alapjáraton csendes, de jó társaságban nagyon bolond. Önzetlen, kedves, és figyelmes mert mindig észreveszi ha durcizhatnékom van, és igyekszik több kevesebb sikerrel, de megvigasztalni (nemértem hogy nem fáradhatott eddig bele.) Hát igen, ez lenne Ő.
... Nagyon sűrű, és nagyon jó hétvége volt... Nemértem hogy mérkellett megszavazni hogy még mára hazaérjünk... Lett volna bőven ami ottartson... és nemcsak én vagyok így ezzel. De ezt senki nem láthatta előre....jpg)
.... Sokan kérdezték már tőlem, hogy ki az a Puding, a telefonomban... Akivel annyi telefonhivásom van, hogy a fél keretem arra megy el. Nos az egész egy társkereső oldalon indult asszem XD... Keresgéltem az emberek közt, aztán megtaláltam őt. Felvettem msn-re, szokásos szia mizu, merre lax stb... aztán nem állt meg az egész ennyinél, és késöbb folytatódtak a beszélgetések. Lassan már ott tartunk hogy 1 éve ismerem, és szinte nem tellik el nap hogy ne beszélgetnék vele egy fél órát... Hogyha valaki szeretne egy jó beszélgetőpartnert msn-re akkor vegyel fel (adj.sok.penzt@hotmail.com) és ez tényleg az ö cime ;) amugymeg (foglalt) :D
Hát ez egy hosszúnak tűnő tőrténet de majd a végén meglátom. Úgy kezdődik, hogy én elég rég óta Punk zenén élek. Az elején mégcsak Amerikai "Softcore" (nagyon lightos Hardcore punk), aztán később áttértem a szélsőséges bandákra. Nem tom hogy illik-e egy tulajdonsággal jellemezni a bandákat, de hallgattam például erőszakellenes Hatóságilag Tilost, Junkiest, vallásellenes vagy inkább ateista Bad Regeliont, és egyéb hasonló kaliberü bandákat... és kb 2 hónappal ezelöt kipattant a nagy ötlet az agyamból: Ha úgyis ekkora hajam van, mért nem vágathatnám le tarajba? Két hónapig gondolkodtam a dolgon, kétszer lemondtam róla mire végül Csütörtökön Június 11.-én elmentem a fodrászhoz és levágattam a hajamat, így végül Június 12.-ére, a zöldnapra és a bankettre meglett a Taraj :D. Szerintem nagyon komoly lett, csak talán kicsit hosszú, és épp ezért nehéz felállítani. Csütörtök este, a vihar közepette a fürdőszobában megpróbáltam felállitani de tarajba nem ment csak tüskébe és az is elég tré lett, de viszont már rájöttem a technikára ahogy zöldnapra megtudtam csinálni. Így lett az, hogy 12.-én reggel fél 6kor felmentem haveromhoz, és nála megcsináltam a hajamat: Amit használtam: Wax, 5.ös Taft hajlakk, cukros víz :D. a hatás nem úgy jelentkezett ahogy vártam, de még igy is nagyon odabaszott :D késve érkeztünk 3 an igy a ballagási próbát végrehajtó tömeg az én fejemet nézte. Komoly volt... aztán két órával késöbb a második proba után elhoztam a gitárom és a Combo-mat a tanáriból, hogy az udvaron kisérjem én gitáron és a védőnő billentyűn a D-s lányok énekét. 3-4 számot énekeltek aztán elpakoltunk és mentünk a városközpontba fagyizni, és elhozni a tablónkat, ezután bartához és az egyesiskolás lányokközé csapódva - akk épp félig gumicsizmában félig 4kerekü oldschool koriban, szakadt rongyokban és 8. évfolyamtól búcsúzó feliratú ruhákban bojongtak a városban - sikerült hazajutnom. Itt kimostam a hajamból a wax-ot és készültem a 6 órakor kezdődő Bankettre. Meg volt hívva egy jóadag tanár is külön a tanulóktól. A kajálás után kint szétszóródott 8.os csoportok lassan bemásztak az épületbe (az ajtón keresztül és kétlábon..... -.-) és elkezdődött a tánc... én meg felkaptam a gitárom, és hozzáverődtem a billentyüs emberkéhez, és gitárszólókat meg kiséreteket játszottam, de ezt a sok 8.-os vagy nem tudta, vagy nem akarta értékelni (mert búcsúészakával voltak elfoglalva) ezzel nincs semmi baj, hiszen volt miért sírni. A sok itthagyott emlék, az iskolaudvar, a kék kanapé, a lestrapált pinpongasztal, az órák hangulata, a közösség, a tanárok, az osztályfőnök és a jósága és szeretete, ezek mind mind olyan emlékek maradtak bennünk, amelyeket, jópáran nem fognak elfejteni, hiszen volt itt egy életük amit az iskola végeztével itt kellett hagyniuk, és a mindennapos arcok már nem lesznek velünk. Mivel én egyre inkább feltünési fiszetegsétől, és a húrok által az ujjamban okozott fájdalomtól vezérelve a tömegbe (addigra már ülő tömeg) mentem, észrevettem hogy a fél banda sír, fiuk lányok vegyesen. Én megfogadtam réges rég hogy nem fogok sirni, de az arcok amiket láttam, a sok felidézet emlék, és a pityergők vigasztalása elintézte, hogy én is ejtsek könnyeket azért a 8 évért... a rendezvény után egy nagy köszönömöt kaptam a zenélésért, majd összepakoltam és az iskola elött sokáig áldogáó tömegbe illeszkedve, mindenki elindult a maga utján, igaz nekem még 3 másik személlyel volt egy kedves kis kitérőm :) de végül én is hazaverődtem, és egyedül az utcán hazafele sétálva, csak ezt a HT számot dúdolgattam végig:
. Itt én vagyok az alacsonyabbik ember szürkés pólóban. Balra Schleinig Máté látható. Középen hátul Jana és mellete a kicsi Batya. Előttem Zuzka guggol, a többiek nevére nem emlékszem.
Haza kellet mennünk a busszal, és korán le kellett feküdnünk. A szobában sokat gondolkodtam a dolgon, és azt hittem, hogy az én érzéseim kölcsönösek, ezért sokat sirtam este, mert belegondoltamm mi lesz vasárnap, amikor indulunk, hisz másnap, szombaton, egész napos programot terveztek, hiszen akkor léptünk fel. Reggel irtam egy levelet, és át akartam volna neki adni. A levelet angolul irtam, és benne volt, hogy mondja el, hogy mit érez, stb. Másnap reggel, a szokásos reggeli volt amit egész héten reggelire kaptunk: Corn Flakes alias az Ádáz Gabonapehely. Jól belaktuk magunkat, majd egy rövid próba, mindenki beöltözött az egyenpólóba, és elindultunk Görlitzbe. Ma volt a nagy nap, amikor a fellépéseink voltak. Délelőtt egy bevásárlóközpontnál játszottunk. Olyasmi volt mint az árkád, csak itt nem volt egységes nagy épület. Fél órára rá, hogy elkezdtünk játszani, megjöttek a mazsik is, és az elöttünk lévő üres tér mellet vártak. Megszólalt a dobszóló és bemeneteltek a lányok. Elkezdtünk egy indulót fújni. Mikor elkapták a ritmust, elkezdték a táncot, és nyomták a szám végéig. Aztán megálltak, megint ment a dobszóló és kimeneteltek. Jana közben odanézett, és a kezemmel mutattam, hogy jó volt. Aztán fújtuk a megszokott könnyüzenei számokat: Brasilia, Dixieland, New York, Beatles... Aztán az egyik szám után odanéztem Janára, és mutatta a kezével hogy jó volt, ugyanúgy mint ahogy én az előbb. Aztán jött egy kis szünet, ekkor odamentem a lányokhoz, és beszélgettem velük. Persze csak nekem volt merszem csak úgy odamenni, aztán a többiek szép lassan jöttek utánam. Elkezdődött a második rész. Ott is játszottunk, aztán mehettünk bevásárolni a boltokba. Mi a szobával elmentünk a McDonald's-ba és befaltunk egy-két jó hamburgert. Ezután elindultunk a sörgyárba, ahol a 4 zenekar (JBO, Bonyhádi fúvószenekar, Görlitzi városi fúvószenekar, és egy másik könnyüzenei zenekar) közös koncertje volt. Azokat a számokat próbáltuk csak el, amiket közösen fujtunk. Ez egy fél óra volt. Azután másfél óra szabadidőnk volt. Még szép, hogy a lányokhoz mentünk. Megtanítottak a botukat pörgetni. Azt vettem észre amikor megkaptam Jana-ét, hogy az övé kicsit ferde... jókat szórakoztunk ott. Elmentünk héliumos lufiért, és azt szivogatva beszélgettünk egymással. Általános nevetés tört ki a lányokból, aztán ők is próbálkoztak. Aztán elkezdett cseperegni az eső, majd elállt. Vissza kellett mennünk, mert kezdődött a fellépés. Lejátszottunk egy-két számot közösen. Megvoltak a dijak átadásai, aztán játszottunk a saját repertoárunkból. Nagy ünnep volt ez, hiszen a JBO megalakulásának 40. évfordulója volt. Azután elmentünk a buszokhoz és dönthettünk: vagy itt maradunk és elszórakozunk éjfélig, vagy visszamegyünk a táborba. Random kellett szerencsét húznunk, mert nem tudtuk, hogy Janáék mit választanak. De végül jól döntöttünk, mert ők is és mi is hazamentünk. Nah ahogy hazaértünk elmentünk a kajáldához, és ott vártuk hogy megjöjjenek. Nem jöttek. Aztán elmentünk valami közeli játszótérféléhez, ahonnan még jól beláttuk több szögből is, ha a lányok megjönnének. Kisvártatva megjöttek. és elmentek a körletükbe átöltözni. Mi megvártuk ezt, majd átmentünk a táborukon, és a lányokat kerestük. Szerencsémre Jana kint volt, így hát intettem neki, hogy jöjjön. Hamar odajött, és kettő mazsi kísérte. Nehezen elmagyaráztuk neki, hogy hozzanak egy labdát. Akkor elmentünk a közeli röplabdapályára és röpiztünk. Jana meg a többiek az elején a kispadon ültek és néztek minket, de végül is megfogtuk azt betuszkoltuk játszani. Na akkor jött Krisztián. Természetesen nyomult Janára mint az állat, de olyan szinten, hogy el is zavarta. Na akkor megijedt a hangyáktól és elment onnan. Akkor a lányoknak menniük kellett. Nagy ölelkezés, búzsúzkodás puszilkodás közepette Isti (cseh nevén Stefan) és én elbúcsúztunk tőlük. 8 óra körül járhatott és még nagyon világos volt. Akkor jött Isti, hogy jöjjek már, mert a lányok kiszöktek a táborból, és elénkjöttek. Nem kellett sok. Felkaptam a pólómat, egyik cipőmet, de akkor már futnunk kellett, mert Lacibáék észrevettek. A másik cipőmet csak ott húztam föl. Nah akkor ketten voltunk: Isti meg Én. Elmentünk a lányok tábora felé, és leültünk egy Ping-Pong asztalra. Ott sokáig beszélgettünk, és szórakoztunk. Utolsó este volt, szerettük volna kihasználni. Isti felszedett egy Terka nevü csajt, vele jól elvolt. Ajka rámtapadt, fellakkozta a hajamat, és táncolni tanitott. Megtanultam Csa-Csa-zni, és Jive-ozni.
Ahogy ó mondta mindig: ván, tsú, frí, csacsa, ván, tsú frí, csacsa. Mindig olyan érdekesen ejtette ki a c-betűt, de nekem tetszett :D. (ezen a képen ajka látható otthon) Ezután Ajka bevitt a szobájukba, és leírta szemceruzával a kezemre az e-mail címét. Azért fontos, hogy szemceruzával, mert sokáig megmaradt a a karomon, és sokáig tudtam dicsekedni vele. Vagy 4-5 e-mail címet irtak még fel a kezemre tollal, de azok java hamar lekopott. Ezután bejött a szobába a csehek vezetője, akinek nem nagyon tetszett, hogy én ott vagyok, ezért kizavart. Visszamentem a ping-pong asztalhoz, ahol Isti és Terka (mert így hívták a csajt) között dúlt a szerelem. Amikor odaértem, észrevettem, hogy Ajka fut utánam, tollal és papírral a kezemben, hogy irjam le az e-mail meg a skype címem. A vezetőjük meg Ajka után futott, mintegy 20 méterrel lemaradva tőle. Akkor a többieknek is menniük kellett. ÖŐlelkezés, puszilkodás, búcsuzkodás, másodszorra is. Aztán visszagyalogoltunk Stefannal a táborunkba, sok szép emlékkel erről a hétről. Másnap kora reggel keltettek, 7-re kérték a reggelit, 8-kor már idnultunk. Sajnáltam, hogy a lányokat csak 10-kor ébresztik és nem tudtunk elbúcsúzni. De háromnegyed 8-kor észrevettük, hogy Jana ott áll egy 20 méterre a busztól, és integet, hogy jöjjek oda. Hívtam Istit és odamentünk. Csináltunk egy-két képet, elbúcsúztunk harmadszorra is, ölelkezés, puszilkodás, és elhagytuk őket. Még a busznál is hallottuk ,ahogy ordibálják a jellegzetes cseh elköszönésüket: Ahoj !!!. Felszálltunk a buszra és elindultunk haza. Hazafelé a Cseh határon defektet kaptunk, úgyhogy bemntünk a McDonald's parkolójába és elfogyasztottuk a virslit, a hideg főttojást, a zsömléjüket, a joghurtot. Hazafele félálomban azon elmélkedtem, hogy milyen szar, hogy vége, lehetett volna valami ebből. Nem csak távkapcs. Aztán azzal vigasztaltam magam, hogy 2 év mulva újra ott, találkozhatunk, ha még nem száll ki a mazsorettkedésből, és engem nem rúgnak ki. Ennyi volt a Német utam, remélem nem volt unalmas. 