...Kész.. elegem volt... ki kellett menjek kisszellöztetni az agyamat. Ez a nap már nagyon sok volt nekem... És már véget akartam vetni neki... és miközben kint az utcán éjjel, a neonfények és árnyékok közt sétáltam, végiggondoltam az elmult hetet, és leginkább az elmúlt 2 napot... a lényeg az, hogy szombaton "összejöttem" egy lánnyal, és vasárnapra rájött, hogy ez neki nem megy. Mintha egy világ omlott volna össze bennem. Hogy lehet hogy valaki pár szóval, mégcsak nem is sértéssel, egy egész lelket meg tud törni. Egy öszinte, optimista, életvidám emberböl hogy lehet percek alatt, egy pesszimista depresszióst csinálni?... hát így... És miközben haladtam az utcákon, úticél nélkül, ezek a gondolatok pörögtek a fejemben... Nem is olyan rég. Egy lány megadta nekem a barátnője msn címét, mivel én belegondoltam hogy: "... Mi lenne ha?" tehát a lényeg az hogy, Szép lány, okos, kedves, aranyos, figyelmes, és tényleg, milenne ha megpróbálnék összejönni vele? Ekkor már tudtam hogy ennek az egésznek a végén megint ez lesz, de azt is tudtam hogy ha megsem probálom akkor csak magamat fogom hülyézni hogy mért nem. Mindkettő rossz, és előbbutóbb mindkettő idevezetett volna. És az én döntésem ide is vezetett.. hogy hova? A Háázuk elé. Miközben bolyongtam cél nélkül, a szivem a házukhoz húzott. És ott megálltam. Hosszan és keservesen néztem a házukat, és azt az ablakot, amin tegnap még kihajolt, hogy velem beszélgethessen egy kicsit, mert az anyja ujfent nem engedte ki. Itt sem maradhatok. Valamerre mennem kell innen. Elindultam lefele a városba, és közben tovább gondolkodtam. - ...Szóval megvolt a lány msncíme, és elkezdtem vele beszélgetni. A szokásos Helloszia mizu, mesélj magadrol. Aztán a napom ultával jobban megismertem. Amikor ugy elöször voltunk kint 2-en akkor épp az ifiben sétáltattam a vadászgörényemet, és ahogy ő mondta, nagyon husi volt. Tetszett neki a kisállat, deh nekem végülis valami más tetszett ott, Valaki más... Másnapra, ugyanezt a programot terveztük, és meg is tartottuk. Itt már kicsit jobban, felszabadultabban tudtunk beszélgetni. És a következö napra ugyanezt terveztük, de gondoltam mi lenne ha most nemhoznám a görit, csak mi ketten. Belement... És a következő pár napot vele töltöttem. És minden egyes nappal elörébbhaladva, jobb és jobb délutánokat tudtam csinálni magamnak, meg szerintem neki is. Nemvolt különösebb elfoglaltsága se neki, se nekem, így jutott idönk egymásra... aztán szombaton. délután 2kor már fentvoltam nála. a szobájában. És beszélgettünk, tévéztünk... meg csináltunk mást is... 6 órán keresztül voltam nála. És aztán összeszedtem minden bátorságomat, amit az előző kudarcaim már elvettek, és megkérdeztem tőle, hogy komolyan gondolja-e, tehát szeretne e járni. És nem mondott nemet. Azt az örömöt amit akkor belül éreztem. Végre egy lány, akivel eggyüt lehetek, végre van valakim. És most ittvan mellettem. ... Akkor még nem tudhattam volna hogy ez lesz ... Aztán elmentem tőle. És vártam a holnapot. Aznap még matyival kimentünk tescozni, hogy nehogy nyugodtan végződjön ez a király nap. Bőrig áztunk, hülyültünk, dumáltunk.  Rámfért, hogy valakinek elmondjam az egészet. Aztán matyival felmentünk a házukhoz. ott rácsörögtem, hogy ittvagyunk.. nézzen ki.. és ott hülyültünk megint a hátsókerjjükben egy fél órát biztos. Aztán másnap, vasárnap. délután négykor fellépés. negyed hétkor végeztünk. És rácsörögtem, hogy kiszeretne-e jönni? Aztmondta hogy fáradt, és hogy most nem. Tudtam hogy itt már baj van... - Ekkor valahol a rendőrség környékén járhattam. A vasárnap csak úgy visszapörgött a fejemben, minthogyha éppen újra átélném. Pedig nemakartam és soha nem is fogom akarni ezt a napot ujra megélni- ... Aztán hazamentem. felmentem msnre, és beszéltem vele. Hogy van e valami, amit el akarna nekem mondani. A válasz a sokadik rákérdezés után is nem volt... Én tudtam hogy biztos hogy van valami. Éreztem. Aztán szólt, hogy matyi a barátnője, meg én mennyünk fel hozzá, mert látni akarja, teó-t (matyi barátnője) aki most jött haza horvátból az egyhetes nyaralásáról. Felmentünk. Teó kicsalta. És nagyon örültek egymásnak. Aztán teo visszatért matyihoz. Énmeg szemben álltam vele. Se egy ölelés, se semmi. Még egy szia is nagynehezen esett ki a szájából. Kész tudtam hogy bajvan. Ez már sok volt. Aztán közölte, hogy nemjöhet ki, és megintcsak minden szia nélkül bement. Aztsem tudtam hogy mit gondoljak. Egyszerre voltam Szomorú, és ideges. Szomorú mert nem jöhetett ki, de szerintem nem is akart, és tudtam hogy valami baj van. És Ideges, mert nemtudtam hogy mi az amit elrontottam, és hogy potyára megtettem megint egy utat. És már nagyon elegem volt a feleslegesen futott körökből. Hazamentem, és felmentem msn-re. Nemvolt fent. Irtam neki egy sms-t amiben ez állt: "Ha teheted előre kérdezd meg, hogy holnap elengednek-e, és ha teheted gyere fel msnre." Feljött. Beszéltem vele. Közölte hogy nemtudja bennem látni a pasiját, csak mint egy barátot. És hogy ez maradjon így. Eddig nekem ugyvolt jó, hogy ha nemlehetünk együtt, akkor legyünk barátok, mert még az is jobb mint a semmi. De most valami vááltozott. Mostanra elegem lett a tényleg FELESLEGESSEN FUTOTT KÖRÖKBÖL. És mondtam hogy ha teheti akkor most hanyagoljon egy pár napig. Éreztem hogy a hülye ronda fejemmel van megint baj... - És ekkor valamelyik bolt kirakatához értem és megláttam a tükörképemet... Mondanom sem kell, hogy legszivesebben mitcsináltam volna az ablaküveggel... - Aztán úgydöntöttem hogy kimegyek kiszellöztetni a fejem. És itt futnak össze a szálak. A gondolatomban végigpörgetett pár nap, és az ahova most jutottam. Leesett a vérnyomásom. Ájuldoztam, és kidöltem a fübe valahol a kórház környékén. Aztán összeszedtem magamat és hazakeveredtem. Otthon egy hosszú lelkizés ment végbe Teodórával. És ahogy tudott, igyekezett megnyugtatni engem. Nemnagyon jött összeneki. Elmentem aludni. Kész. Off. És most itt tartok. Otthon ülök, megint az interneten nyavajogva, az utolsó nyári napomon, és megint magyányosan telik, mint eddig minden évben...