Hát ez egy hosszúnak tűnő tőrténet de majd a végén meglátom. Úgy kezdődik, hogy én elég rég óta Punk zenén élek. Az elején mégcsak Amerikai "Softcore" (nagyon lightos Hardcore punk), aztán később áttértem a szélsőséges bandákra. Nem tom hogy illik-e egy tulajdonsággal jellemezni a bandákat, de hallgattam például erőszakellenes Hatóságilag Tilost, Junkiest, vallásellenes vagy inkább ateista Bad Regeliont, és egyéb hasonló kaliberü bandákat... és kb 2 hónappal ezelöt kipattant a nagy ötlet az agyamból: Ha úgyis ekkora hajam van, mért nem vágathatnám le tarajba? Két hónapig gondolkodtam a dolgon, kétszer lemondtam róla mire végül Csütörtökön Június 11.-én elmentem a fodrászhoz és levágattam a hajamat, így végül Június 12.-ére, a zöldnapra és a bankettre meglett a Taraj :D. Szerintem nagyon komoly lett, csak talán kicsit hosszú, és épp ezért nehéz felállítani. Csütörtök este, a vihar közepette a fürdőszobában megpróbáltam felállitani de tarajba nem ment csak tüskébe és az is elég tré lett, de viszont már rájöttem a technikára ahogy zöldnapra megtudtam csinálni. Így lett az, hogy 12.-én reggel fél 6kor felmentem haveromhoz, és nála megcsináltam a hajamat: Amit használtam: Wax, 5.ös Taft hajlakk, cukros víz :D. a hatás nem úgy jelentkezett ahogy vártam, de még igy is nagyon odabaszott :D késve érkeztünk 3 an igy a ballagási próbát végrehajtó tömeg az én fejemet nézte. Komoly volt... aztán két órával késöbb a második proba után elhoztam a gitárom és a Combo-mat a tanáriból, hogy az udvaron kisérjem én gitáron és a védőnő billentyűn a D-s lányok énekét. 3-4 számot énekeltek aztán elpakoltunk és mentünk a városközpontba fagyizni, és elhozni a tablónkat, ezután bartához és az egyesiskolás lányokközé csapódva - akk épp félig gumicsizmában félig 4kerekü oldschool koriban, szakadt rongyokban és 8. évfolyamtól búcsúzó feliratú ruhákban bojongtak a városban - sikerült hazajutnom. Itt kimostam a hajamból a wax-ot és készültem a 6 órakor kezdődő Bankettre. Meg volt hívva egy jóadag tanár is külön a tanulóktól. A kajálás után kint szétszóródott 8.os csoportok lassan bemásztak az épületbe (az ajtón keresztül és kétlábon..... -.-) és elkezdődött a tánc... én meg felkaptam a gitárom, és hozzáverődtem a billentyüs emberkéhez, és gitárszólókat meg kiséreteket játszottam, de ezt a sok 8.-os vagy nem tudta, vagy nem akarta értékelni (mert búcsúészakával voltak elfoglalva) ezzel nincs semmi baj, hiszen volt miért sírni. A sok itthagyott emlék, az iskolaudvar, a kék kanapé, a lestrapált pinpongasztal, az órák hangulata, a közösség, a tanárok, az osztályfőnök és a jósága és szeretete, ezek mind mind olyan emlékek maradtak bennünk, amelyeket, jópáran nem fognak elfejteni, hiszen volt itt egy életük amit az iskola végeztével itt kellett hagyniuk, és a mindennapos arcok már nem lesznek velünk. Mivel én egyre inkább feltünési fiszetegsétől, és a húrok által az ujjamban okozott fájdalomtól vezérelve a tömegbe (addigra már ülő tömeg)  mentem, észrevettem hogy a fél banda sír, fiuk lányok vegyesen. Én megfogadtam réges rég hogy nem fogok sirni, de az arcok amiket láttam, a sok felidézet emlék, és a pityergők vigasztalása elintézte, hogy én is ejtsek könnyeket azért a 8 évért... a rendezvény után egy nagy köszönömöt kaptam a zenélésért, majd összepakoltam és az iskola elött sokáig áldogáó tömegbe illeszkedve, mindenki elindult a maga utján, igaz nekem még 3 másik személlyel volt egy kedves kis kitérőm :) de végül én is hazaverődtem, és egyedül az utcán hazafele sétálva, csak ezt a HT számot dúdolgattam végig:

Nézd, milyen vakító az õszi napsugár
Kis mezõn bánatunk teríti szét
Pár napra visszatért a nyár

Rettegve várjuk a búcsú közeledtét
Élvezzük a langyos szellõt
A haldokló természet utolsó leheletét

Ma az éjszakát együtt töltjük el
Az eget fürkészve fekszünk a mezõn
Mondd, a csillagok mit árulnak el?

De holnap a bolygó más-más oldalán
Újra egyedül tekintünk fel
Búcsúznunk kell e nap nyirkos hajnalán

Csókkal ébresztesz fel
Indulnom kell
Könnyek nélkül nem múlik el a búcsú

...És nem is múlt el könnyek nélkül......és mégis így volt a legjobb......