Nah szóval az egész úgy kezdődött, hogy voLt nekünk egy drága, kedves, aranyos osztályfőnökünk, (elvira néni) akinek jó szokása volt, hogy elvitt minket magyaregregyre kirándulni. Az egészben a tuti az volt, hogy az egész osztály öszegyűlt ott és egy hatalmas hülYülés bontakozott ki. Ilyen kirándulásra, általában 1 évben egyszer került sor. És  most 9.-be lépve rájöttünk, hogy nem csak rólunk szóltak ezek a kirándulások, mert rengeteg háttérelem tette jobbá, ijesztőbbé, élvezhetőbbé. És ezeket mind mind más embereknek köszönhettük, és köszönhetjük a mai napig. 
  Az október 2. és 3.-ai történések elött le kell szögeznem, hogy felelősséget nem vállalok értük. Szóval. Elvira néni helyettünk kapott gyenge vigasznak egy 5.es osztályt, akiket valószínüleg végigvisz 8.ig. Mint minket, úgy őket is elvitte egregyre kirándulni, de nem ugyanabba a házba. Sokkal jobba. És magával vitt 1 darab ősdiákot, aki a régi osztályunk egyik meghatározó személye volt, és akivel mellesleg nemrég békültem ki, Attila, vagy bloggernevén foglaltmindennév:D. Na most a poén az, hogy ebböl az egy őstagból 4 lett. Matyi és én fogtuk magunkat  és felültünk a fél 8as buszra, és kimentünk egregyre. Odafele tartva felszedtük Edinát is. Így utaztunk 3an. 8 óra 45 körül érhettünk be Magyaregregyre, ahol rájöttünk hogy egy megállóval később is kiszállhattunk volna, ezért egy fél órát gyalogoltunk a holdfényben (újhold volt, szal semmi fénye nem volt, de még annyi sem amennyit most ezután elképzeltek) az országút szélén. Az még a történetnek szerves része, hogy én elhoztam a gitáromat, matyi meg szintén a gitárját, de ő erősitőt is hozott. Naszóval letértünk az országáútról, és BALRA FORDULTUNK, ahogy utasították nekünk. És ottvolt a ház, ahol tavaly voltunk. Félelmetes volt, teljesen üres, és kihalt. Csak a patak volt az, aki meg merte törni ezt a gyilkos csendet, ami a ház felett eluralkodott. Tudtuk, hogy jó helyen vagyunk, csak tovább kell menni előre. aztán feledztük a házat, ahol az 5.esek hangoskodtak. Az erdő kellős közepén volt. Namost. Ki az az elmeháborodott állat, akinek ilyenkor kedve támad átsétálni az erdőn. Hát nem mi? De!. Át a dzsumbujon és a patakon, bele a sárba, a vaksötétségbe, a fényt követve. Aztán odaértünk,  és egy rögtönzött ijesztegetést akartunk végbevinni. Hát... nemhogy nem ijedtek meg, de mégcsak észre sem vettek -.-. Ezek a mai 5.esek mind kulákok. Mind1. Bementünk a táborukba, ahol  nagy áhitattal üdvözölték a hangszeres állatokat,  5  mp-enként megkérdezve, hogy ez rock gitár? Oké segáz. A ház elött égett a tűzrakás, és mi meg kiuhúztunk egy hosszabítót, s beüzemeltük az erősítőt. Hát azt kell hogy mondjam, hogy az  egyéntelen rappergyerekek között ritkán akad egykettő, aki hallgat rockzenét, és borzasztó a megítélésük a rockról. Egyrészt nincsenek tisztában a műfaj jellemzőivel, sőt még azzal sem, hogy apjuk anyjuk ezen nőtt fel. Borzasztó -.- . Szóval kicsit koncerteztünk. Volt egykét szám amin úgy erőst meglepődtem. Pl Barbee - Szívtörő. Hát azon meglepődtem, hogy abban gitár is van... Namindegy. Aztán nyomtunk egy kis hazai rockot is pl. Tankcsapda - Menyországtourist. Az meg a másik, amin meglepődtem, hogy kivülről fújják a szövegét. Aztán letettem a gitárt, és kezdtek érdekesek lenni a dolgok. Matyi, Attila, meg én már jókedvünkben voltunk, Edina szegény meg csak nevelte a kölyköket. Nem emléxek tisztán de egykét halvány kép megmaradt az estéből. Az emlékezetesebb dolgok. Pl hogy Matyi, a vizeletével próbláta oltani a tüzet, én meg voltam olyan hülye, hogy a dolga végzése közben meglöktem, és sugárban szált mindenfele a cucc... Vagy pl az, hogy mindent rádobáltunk a tűzre: Merőkanál, sertszsír, napraforgó étolaj, kenyér, egy csomag virsli, és 4-5 seggalátét, amin ültünk a padokon. Ezen kivűl még vagy 4-5 fát rávágtunk a tűzre. De a róka sem volt mindennapos látvány, aki megállás nélkül zaklatott minket. És ez az a pont, ahol az időszámítás átcsap október 3.ába. Innentől a legjobb szórakozás az volt, hogy merőkanállal dobáltuk a parazsat és néztük milyen szép képet alkot. Egy dolog van, ami úgy kimradt nekünk a buliból; Az alvás. Hajnal tájékán kijöttek a kicsit, és egymást gyújtogatták. Mi meg szana-széjjel ökörködtük magunkat. Matyi írt egy saját számot, ami hamarosan megígérem, hogy felkerül az oldalra, külön bejegyzésben. Még a kicsik bújócskájába is beszáltunk, az elején, aztán rendszertelen erdőírtás lett a vége :D. De az is lehet, hogy emberéleteket mentett Matyi azzal, hogy megszállottságát két elkorhadt, de még álló kb 30-40 méteres fán élte ki, egy FŰRÉSSZEL. Hát úgy kb ennyi volt az egész történet. Hazaérve fellépésre mentem, 4re itthon voltam, és 5 körül attilával ki akartunk menni, mert mindketten hulla álmosak voltunk és fent akartuk maradni, de aszem akkor aludtam el, amikor attila azt mondta, hogy 5 perc és ittvan, és fél óra múlva sem jött. aztán 7 körül felébredtem, és leültem blogolni. A fejemben még viccesebb volt ez az egész sztori. Mindegy, ez most így jött össze. Lehet, hogy csak fáradt vagyok. Jah, fáradt vagyok... Namindegy Hellosziasztok