Nos jah. Megtört. A BF-ek má tudják hogy miröl is beszélek, úgyhogy javarészt ez a bejegyzés azoknak szól, akik még nem  tudják. 
  Miröl is van szó? Pontosabban kiről. Háth, Katáról ki másról :P. Lehet, hogy még korai írnom erröl a dologról, de má nyomta a pici szivem, hogy nincs mit olvasnotok. 
 Szóval, ugyebár volt egyszer egy Matyi. Ennek a Matyinak van egy Teodóra nevü barátnője, akinek sikerült nagynehezen megszereznem az msncímét (:P). Aztán történt egyszer, hogy   megtetszett nekem Teo Kata nevű barátnője, ígyhát feltettem magamnak és Teonak is a kérdést, hogy mi lenne ha? Ígyhát elkértem Kata msn címét, (hát mért is ne, hogyha már egyszer ilyen spontán vagyok) és felvettem vele a kacsolatot. Aztán elkezdtünk találkozgatni egymással. Röpke 1 hét múlva eljutottunk odáig, hogy megkérdeztem, hogy járunk-e, és Kata igen mondott, pontosabban hát nem mondott nemet. Aztán röpke 24 óra leforgása után eljutottunk odáig, hogy ez így neki nem megy. Egyszóval szakítottunk. Kiborultam. Nagyon. És ennek a következményeit Teo, és Matyi jól ismerik. Aztán Katával "megbeszéltük" a dolgot, és arra jutottunk, hogy "just be friends", egyszóval csak barátok maradunk. Aztán újra elkezdtünk találkozgatni. Én kezdtem megint úgy érezni, hogy közeledünk egymáshoz, Kata viszont közölöte, hogy ő még mindig ugyanúgy tekint rám. Összevesztünk. 2 hétig nem is találkozunk, majd megeszéltük a dolgot, és kibékültünk. A legjobb dolgok egyikea világon biztos, hogy a békülés, úgyhogy ha másért nem, ezért már megérte kibékülni. Aztán elkezdtünk megit találkozgatni, aztán egyszercsak eljött az október 23.-a, Péntek. Eredetileg Matyival, és Teoval mentünk ki, majd elmentünk Attiláért, aki kerek-perec nem jött ki. Filmet nézett. Na jóvan mondom, ha kedved lesz, akk majd kijössz, én nemeröltetem. Aztán elmentünk Katához. Felmentünk a szobájába, ahol szokás szerint hülyéskedtünk. Majd Teo és Matyi leléptek (nemtommért mondjuk :P). És aztán hát magunkra maradtunk. Éshát szokás szerint csak annyit mondok, hogy történtek dolgok, (bizalmasak úgyis tudják, a javát). Majd hát végülis edzésre kellett mennem (már bánom, hogy elmentem) Aztán eljött a szokásos megbánós szombat - erről késöbb majd még írok - és halálra untam magam. Majd este küldtem Katának egy sms-t, hogy jöjjön haza, mert hiányzik (mamájánál volt bátaszéken, és elvileg jövő hét péntekig maradt volna), és csak vasárnap délben kaptam választ, miszerint jön haza. Háromnegyed 6kor mentem fel hozzá, és kb. ugyanaz volt a progra mint pénteken, csak vasárnapra már jobban bennevoltunk a dologban. Aztán miellött 9 körül elmentem, rákérdeztem a "nagy" dolgokra. az  uccsó pár mondat valahogy igy hangzott: 
 
.....

Én: Szeretsz?
Kata: Igen.
 - mond ki
 - szeretlek.
 - megigéred hogy nem csinálsz többé olyat, mint szeptember elején?
 - meg. 
.....

A Miérteket, és a hogyanokat nem vontam tudatosan nem vontam kérdőre, hisz az a múlt, ami sztem jobb, hogyha nincs zargatva.
  Úgyhogy gyerekek, most valami nagyonn de nagyon boldog vagyok, hogy katával rendbe jöttek a dolgaink, és végre, eggyüttvagyunk. Úgy istenigazából. 
 És nagyon de nagyonnnnn.........  Szeretem. :)

Skatch voltam.