Sokan ismernek közelről, és mégtöbben mondhatják el, hogy találkoztak velem életükben. Nem nagy dicsőség tudom, de akik ismernek, azok biztos hallották már egykét történetemet, ahol fogtam magam, és irány neki a nagyvilágnak. Ha meg már helyben vagyok, akkor onnantol majdcsak hazajuto valahogyan. És hát régóta nyomasztott már, hogy blogon még nem irtam semmit a spontán önmagamról. A baráti körömben, de még az ismerősök közt sem ismerek egy hozzám hasonlót sem, aki mindig mindenre ráér. Ha épp valaki éjfélkor ki akarna menni cseresznyézni, én biztos, hogy fogom magam és elmegyek vele, de ha csak éppen unatkoznék valamelyik évszak szünetében, akkor biztos, hogy felülök egy buszra, ami jómessze megy, és elmegyek egy napra, egyedül világot nézni. Ezt köszönhetem a hülye nagy fejemnek is, meg a szüleim engedékenységének is. Ma pl unatkoztam, és átugrottam a szomszéd nénihez, és lenyírtam a kertjében a füvet. Úgyhogy lehet, hogy nemsokára hasonló történetekről is beszámolok. Érdekes lesz, kövessétek figyelemmel. Amugymeg ma megkerült a személyim meg minden másom. Felhívott egy nő, és mondta, hogy a Hársfa utcában találta meg a kislánya, úgyhogy fogta a pénzem, és egy csomag bon-bonnal leugrottam hozzájuk átvenni az irataimat. Azután meg irány a rendőrség, lemondani a körözést az adatokra. Úgyhogy mivel megvannak az iratok, enyhűlt a büntetésem is, szóval ha valaki unatkozik, és már odáig fajult a dolog, hogy a szar blogomat olvassa, akkor az hívjon. Jah és egy Nokia adatátviteli  kábellal, megdobhatna, köszcsi. Nah szevasztok